Mindennap másvalaki néz rám a tükörből,
és soha nem tudhatom, a tegnapi hova lett.
Mert eldöntöttem, gyermektelenül halok meg,
pusztulásra ítéltem milliónyi életet.

Most vérdíjként kell az ő életüket élnem.
Visszavonhatatlan átok: mindennap más vagyok.
Annyi arc között nem ismerhetek magamra,
belehullt az ősanyagba, mely bennem kavarog.

Néhányat megőriztem mégis a tükrök mélyén,
hogy felidézhessem a lassú virradatban
állandóan egymásba olvadó, vak arcukat,
mely egyszerre tünékeny és romolhatatlan.