Minden éjszaka ez a labirintus.
Vöröslő tégla, csontok szerteszéjjel.
Félig hervadt leander, rózsa, mirtusz.
A sarkokban homály. Csipetnyi kétely.

Éneklik, hogy „...mindenét odaadná...”
A falon egy test átsuhanó árnya.
Balra forduló, itt fog Ariadné
fonala visszatérni önmagába.

Álkulcsok. Nyitható-csukható álmok.
Lehet hogy ez az, lehet hogy a másik.
Talán ma sikerül és rátalálok
mielőtt még rájönnék, hogy hiányzik.