Érintés. Szívhang. Vászon illata.
Az ablakban kék udvara a holdnak.
Hová visz Ariadné fonala,
a széllel és sírással terhelt mondat?
Ujjbeggyel, mint a vak, bejárni a
szűkűlő köröket egy fémspirálon;
a tűz becézte életek sora
idegen jelekkel végigírt álom.
A labirintusban futó, kusza
fonál minden éjjel más álomba vezet;
minden éjjel át kell élnem, hogy az
ébredések megsemmisítenek;
     hogy neked, ki írod életem, mondatom,
     már csak a nemlétedet birtokolhatom...